29. rész

Reggel vidáman ébredtem. Felkaptam a szemüvegem, majd pizsamában, kócosan, mezítláb lebattyogtam. Nem tudom mitől mosolyogtam annyira, de tök jó volt.
-    Mi ez a hatalmas mosoly? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Csak nem a hódolód? - kérdezte mosolyogva Niall.
-    Nekem olyan is van? - kérdeztem, majd kimentem a konyhába.
-    Austin! - mondta Hazza.
-    Tuti hogy van barátnője! - mondtam vállat rántva.
-    Te láttad hogy nézett rád?! - kérdezte nevetve Liam.
-    Mint egy átlag emberre! - rántottam vállat.
-    Dehogy! - rázta a fejét Hazza. - Mint valami istennőre! - mosolygott.
-    Szerintetek lenne esélyem nála? - kérdeztem mosolyogva és leültem Liam mellé a bárszékre.
-    Természetesen! - vágta rá Niall.
-    Ha Ginger véleményére is adunk, akkor nem jöhetünk össze, ugyanis neki az az egyik nagy bölcsessége, hogy sose járj nálad szebb sráccal! - mondtam mosolyogva. - Ami ha úgy vesszük, tök oké dolog... - gondolkoztam el.
-    Mégis miért? - nézett rám hülyén Louis.
-    Ugyanis, ha vele mutatkoznék, sokszor azon aggódnék, hogy nem szégyell-e engem, vagy hogy nem hajtanak-e rá más csajok. - mondtam.
-    Ezen szoktál aggódni? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Payno.
-    Aha, volt már olyan. Sőt, az a srác nem tudta, hogy szemüveges vagyok és nem látott smink nélkül sem, sőt melegítőben sem. - mosolyogtam.
-    De hát akkor nem is voltál mellette önmagad! - mondta Nialler.
-    Mizu van lufik? - lépett be az ajtón Vicky.
-    Éppen megtárgyaljuk, hogy miért is aggódok azon, hogy nem szégyell a pasim, ha jobban néz ki nálam. - mondtam.
-    Megértelek, viszont Én ilyeneken nem aggódtam soha! - rántott vállat. - Pontosabban csak akkor, mikor te elkezdted ezt a hülyeséget, mert akkor Én is ráparáztam, de aztán hülyeségnek gondoltam! - mosolygott.
-    De miért jártál azzal a sráccal, ha nem voltál mellette igazán önmagad? - kérdezte Hazza.
-    Ez most ki? - nézett rám Vicky.
-    Cody. - mondtam, mivel Ő ismerte.
-    Na, Ő olyan volt, hogy megláttad és elolvad a csoki a kezedben! - mondta mosolyogva Vicky.
-    Nagyon édes volt! - mosolyogtam.
-    Azt hittem összeházasodtok! - ölelt át Vicky.
-    Én is, de nem jött össze! - rántottam vállat.
-    Kár! - mondta Vick.
-    Ha ez tart vissza Austintól, szerintem menj el vele randizni. - mondta Liam.
-    De az a baj, hogy nem csak ez... - gondolkoztam. - Nem is igazán akarok barátot, meg valószínű ez is csak egy hülye fellángolás lenne. - legyintettem.
-    Tudod így sose lesz se barátod, se férjed te kis válogatós! - tette kezeit a vállamra Vick.
-    Lehet, hogy el kellene kezdenem macskákat venni! - mondtam mosolyogva.
-    Nem veszel macskát, mert macska és nem kutya! - vágta rá Vick. - Mindegy! Azt álmodtam, hogy kihal az emberiség! - kezdett bele a mesébe. - És ezen elgondolkoztam és az lenne a kérdésem, hogy hogyan próbálnátok túlélni? - kérdezte mosolyogva.
-    Én sehogy! - rántottam vállat.
-    Gondolnád, megyek meghalok és öngyilkos lennél? - kérdezte Hazza.
-    Nem! - mosolyodtam el. - Ha tudnám, hogy meghalunk mind, az összes barátomat és a családomat megölelgetném, aztán életem szerelmének elmondanám, hogy szeretem és ja ennyi. - rántottam vállat. - Ha viszont szeretne, asszem kézen fogva halnék meg vele. - mosolyogtam.
-    Tehát nem velem akarsz kézen fogva meghalni? - nézett rám mérgesen Vicky.
-    Életem szerelme, ha létezik, tuti hülyének nézne, ha elé állnék és benyögném, hogy szeretlek, valószínű kiröhögne és próbálna menekülni a halál elől, tehát veled halnék meg kézen fogva, de ha nem gond, nem csókolnálak meg! - mosolyogtam.
Na jó, életem szerelme nem létezik?! Akkora kamu, hogy éppen engem hallgat a pult másik feléről, de á Ő nem létezik... Louis? Az ki?! - oké, tényleg hülye vagyok, hogy éppen a fejemben magyarázom magamnak, hogy mekkorát kamuzok!
-    Helyes! - ölelt meg. - És a csókot még meggondoljuk. - mondta.
-    Mi? - néztem rá ijedten.
-    Figyelj, most ha már mind meghalunk, pár percen belül, nem teljesen mindegy? - kérdezte.
-    De. - bólintottam mosolyogva.
-    Ti? - nézett a srácokra.
-    Hát szerintem Én menekülnék, de így végiggondolva Jasmine variációja sem rossz! - mondta Harry.
-    Igen, szerintem is jó. - mondta Niall.
-    Én nem tudom. - rántott vállat Louis. - Szerintem a családommal és a barátaimmal tölteném utolsó perceimet. - mosolygott.
-    Én azt hiszem bocsánatot kérnék mindenkitől akit megbántottam. - mondta Liam. - Persze, Én is a szeretteimmel lennék, de tőlük bocsánatot kérnék. - mondta, mire bólintottunk.
-    Te? - néztem Vickyre.
-    Nem tudom. - rántott vállat. - Az álmomban csak tétlenül ültem a kertetekben és vártam, hogy mindennek vége legyen! - mondta.
-    Csak mondom, hogyha ilyesmi lenne, ott ülnék veled! - öleltem magamhoz szorosan.
-    Na, akkor ha megbeszéltük, hogyan haljunk meg, éljük az életünk! - mondta Niall mosolyogva.

* Egy héttel később *
Pontosan egy hét telt egy Vicky álma után és szinte mindennap ezen gondolkoztam.
Mi van, ha sose mondom el Louisnak? Ha sose szeretek ki belőle? Ha mindig róla fogok álmodozni és csak sodródom az élettel? Mi van, ha sose lennék boldog?  - ezek a kérdések olyannyira megszálltak, hogy reggel teljesen álmosan keltem, mivel egész éjjel ezen gondolkoztam. Beteges amit csinálok! Annyira féltem ezektől, hogy már nem hagytam magam!
Reggel felkaptam a szemüvegem, lerúgtam magamról a paplant és idegesen lecsörtettem a lépcsőn.
-    Jas, minden rendben? - kérdezte ijedten Harry.
-    Nem! - kiabáltam.
-    Nyugi! Mi a baj, rosszat álmodtál, vagy mi történt? - kérdezgette Liam.
-    Nem! Vigyetek orvoshoz most! - kiabáltam. - Teljesen megkattantam, értitek?! Megőrültem! - kiabáltam és minden kitört belőlem.
-    De miért? Mi a baj? - kérdezte Niall.
-    Nem bírtam aludni éjjel! Mindig ugyanazok a kérdések vannak a fejemben, érted? - kiabáltam.
-    Jasmine, milyen kérdések? - lépette elém Louis.
-    Nem értitek! Azonnal diliházba kell mennem! - mondtam idegesen és megmarkoltam Louis pólóját, majd pár másodpercig csak szuszogtam, a homlokom Louis mellkasának döntve, miközben Louis kezei az oldalamra csúsztak. - Segítsetek, megőrültem! - mondtam halkan, a szemem összeszorítva, de így is kiszöktek a könnyeim.
-    Nyugi Jas! - simogatta az oldalam Louis. - Ülj le! - mondta és leültem a kanapéra.
Egyszerűen csönd volt, néztem magam elé és ez a pár kérdés csak továbbra is forgott a fejemben.
-    Megőrültem! - jelentettem ki hangosan. - Ha egy percig csöndben vagyok, elkezd kattogni az agyam ugyan azokon a kérdéseken! - néztem fel a fiúkra.
-    Milyen kérdések? - kérdezte Liam és leült mellém.
-    Hogy egyszer boldog leszek-e. - mondtam halkan. - Mármint,hogy egy sráccal. - mondtam.
Reméltem, hogy ha más nem, Liam rájön mi is a lényeg.
-    Jasmine, ezt csak te oldhatod meg! - simogatta meg a hátam Payno.
-    Tudom, de egy hülye vagyok és nem merem! - sóhajtottam. - Oké, muszáj fel mennem! - sóhajtottam és felmentem.

* Liam szemszöge *

-    Felmegyek utána! - mondta Harry, mire bólintottunk. 

Hazza eltűnt. 

-    Én semmit nem értek! - mondta Louis. - Mit nem mer? - kérdezgetett minket. 

-    Hogy lehetsz ennyire vak ember? - kérdezte tőle Niall. 

-    Mi? - nézett rá értetlenül. 

-    Louis basszus, nem veszed észre? - kérdeztem idegesen. 

Egyáltalán nem szokásom az idegeskedés, sem a káromkodás, de itt már nem tudtam mit mondani. Szegény Jasmine megőrül, annyira szereti Louist, aki szintén szereti, csak egy hülye és nem szakít Eleanorral, akivel messziről látszik, hogy a kapcsolatuk kihűlt, nem, Tommo barátunk inkább szenved. 

-    Mit kéne? - kérdezte idegesen. - Semmit nem értek! - mondta. 

-    Merte gy idióta vagy! - vágtam rá. 

-    De mit mondott neked? - kérdezte. 

-    Nem fontos! - mondtam. 

Ekkor lejött Harry. 

-    Lou, menj fel. - mondta neki. 

-    Minek? - kérdezte. 

-    Csak menj! - mondtuk 3-an kórusban. 

Louis elindult fel és mi reménykedtünk, hogy egyikőjük sem lesz hülye. Erre valljuk be, nem volt sok esély, de annyira reménykedtem bennem, hogy végre sikerül nekik! Az a pár perc, amíg Louis fent volt, nekünk pár órának tűnt. 

-     Lehet, hogy egy gyors menet! - mondta Harry, de ez a poén most nem jött be neki. 

Mikor Louis lejött, csak Őt figyeltük. 

-     Mi az? - kérdezte. 

-     Mi volt? - kérdezte Niall. 

-     Semmi. - rántott vállat. - Megyek Eleanorhoz. - mondta és elvette a kocsikulcsát. 

-     Szakítani? - kérdezte tőle Hazza. 

-     Hülye vagy? - nézett rá értetlenül Louis, majd elment. 

Semmi! Tök hülye mind a kettő! Jasmine szegény végig aludta a napot, de ilyen helyzetben, szerintem mindenki más is ezt tette volna. 

* Jasmine szemszöge *

Éjjel felkeltem, mivel egész nap aludtam. Választottam pár sírós filmet a szobámból és lementem velük. Valószínű mindenki alszik. Sorban megnéztem őket, majd valamikor a sokadiknál a kezemben az egyik párnával elaludtam a kanapén. 

* Harry szemszöge *

Louis tegnap este nem óhajtott hazajönni, ami nem is tudom, hogy jelen esetben jó, vagy nem. Szegény Jas az egész napot végig aludta. Másnap reggel lebattyogtam és ott aludt a kanapén egy párnát szorongatva. Lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Liam jött le egy takaróval. Mutató ujját a szája elé emelte, majd kikerült és Jasminere terítette a takarót. A lány meg se moccant, csak szuszogott tovább. Kimentünk a konyhába és ébredeztünk, mikor nyílt az ajtó. 

-    Hol vagytok? - kiabált. 

-    Tommo kussolj! - szóltam rá. 

-    Mi bajod? - kérdezte. 

-    Jasmine alszik! - mondta Liam. 

-    Csak aludt! - battyogott ki az álmos, kócos és nyúzott arcú kislány szemüveg nélkül. 

-    Szemüveg? - kérdeztem. 

-    Lépcsőt nem mászok nélküle, de azért idáig eltalálok! - mondta, majd visszament érte és szemüvegben tért vissza közénk. 

-    Jól aludtál? - kérdezte Louis a legnagyobb hülyeséget amit tudott. 

-    Csodásan. - horkantott Jas, majd töltött magának kávét és felült az egyik bárszékre. 

-    Biztos, hogy egy kávéval kéne kezdeni? - kérdezte Liam. - Mi lenne, ha inkább aludnál még? - kérdezte. 

-    Nem fogok. - mondta, majd az előszobába ment, kotorászott a táskájában és egy cigis dobozzal és öngyújtóval tért vissza. 

Letette őket az asztalra és játszogatott velük. 

-    Ne. - mondtam. 

-    Nem tök mindegy? Így is megőrültem! - mondta. 

-    Nem Jasmine, pár nap alatt túl leszel ezen, ahogy eddig is! - mondtam. 

-    Miért nem mész táncolni? - kérdezte Liam. 

-    Szünet van, majd ősszel. - mondta. - De átmegyek Gingerhez. - mondta, majd lecsúszott a székről és felment. 

Egy hétig nem láttuk. Hívtuk, de nem vette fel. Semmi. Egy héttel később délután mind a 4-en ültünk a kanapén és focit néztünk, de a kezünkben volt a telefon, hátha visszahív minket, mikor nyílt az ajtó. Oda kaptuk a fejünket, bár már kevés reményünk volt, hogy majd Jasmine lép be, mégis reméltük. Ginger jött. 

-    Nincs itt Jasmine? - kérdezte ijedten. 

-    Nincs, nem nálad volt? - kérdezte ijedten Louis. 

-    De, tegnap előttig. Azt mondta hazajön. - mondta ijedten. 

-    Basszus! - rúgott erőből a kanapéba Tommo. - Tehát nincs meg! 

-    Nincs. - mondta Ginger, majd sírva fakadt. 

Annyira szép volt, még sírva is, hogy muszáj volt megölelnem, viszont az aggodalom, csak nagyobb lett otthon.