25. rész

-   Jasmine, ébredj! - lökdösött Vick.
-   Csak még pár percet! - nyafogtam.
-   Dél van és ma lesz a díjátadó! - lökött meg, mire leestem az ágyról.
-   Ma?! - akadtam ki.
-   Igen! - vágta rá.
-   Basszus! - csaptam a homlokomra, majd kicsörtettem az ajtómon és rohantam a lépcső felé.
Az első lépcsőfokra lépve vettem észre, hogy valami nem stimmel. És mi nem stimmelt? Hát nem láttam. Mivel nem vettem fel szemüveget, de ekkor már késő volt, ugyanis félre léptem és legurultam a lépcsőn, majd a végén a hátamra érkeztem és a két lábam a lépcsőn volt.
-    Te hülye rohadék állat! - szidtam magam. - Ennyire hogy lehetsz sötét? Elfelejted, hogy vak vagy? Dögöltél volna bele ebbe a nyomorék esésbe!
-    Jasmine, jól vagy? - kérdezte egy ismerős hang ijedten a fejem fölött.
Én rá pillantottam.
-    Csodásan! - horkantottam.
-    Segítek! - került meg, majd felhúzott a földről.
-    Szerinted hogy lehet annyira hülye, hogy a saját szemüvegemet elfelejtem felvenni?! - csaptam fejbe magam.
-    Nyugi! - mosolyodott el. - Nem fáj semmid? - kérdezte.
-    Nem, jól vagyok! - horkantottam mérgesen.
-    Azért elég nagyot estél! - mondta Louis.
-    Louis, semmi bajom, csak hülye vagyok! - mondtam, mire Vicky leszaladt és a fejemre tette a szemüvegemet.
-    Kösz! - öleltem meg.
-    Szerintem kapj magadhoz egy kávét, köszönd meg Apucinak, válogassuk ki a ruháidat, zárjuk kulcsra a szekrényed, elmész zuhanyozni és jó esetben addigra megérkezik Ginger. - mondta Vick, mire észbe kaptam.
-    Mekkora egy paraszt vagyok?! - csaptam megint fejbe magam. - Bocsi Louis és köszi! - mosolyogtam rá.
-    Semmi baj, de ne izgulj ennyire! - mosolygott rám.

Jasmine ruhája a díjátadón

Kirohantam a konyhába, elmartam egy kávét, majd felrohantam. Az egész délutánom készülődéssel telt. A srácok hamarabb elmentek, így mikor készen lettem, elbúcsúztunk a lányokkal és más-más irányba indultunk. A ruhám elég nyárias volt, de élvezzük a meleget, amíg lehet! Hozzá felvettem a egy fehér magassarkút, a hajamat csak kiengedve hagytam, néhány laza hullámmal. Az ékszereket nem vittem túlzásba, csak egy kis karkötő díszelgett rajtam, viszont a kezemben volt egy hatalmas kitömött táska, ami nem igazán illett a kinézetemhez, de majd lerakom az öltözőbe. Taxival mentem a helyszínre. Mikor megláttam a helyet, ahol még életemben nem jártam, leesett az állam. Gyönyörű, díszes épület. Öreg volt, de nem lepukkant, ellenkezőleg, hívogatóan suttogták a falak, hogy mennyi mindent megéltek már. A pár lépcsőfokot egy vörös szőnyeg fedte. A csapatom ott állt egy kupacban és beszélgettek.
-   Gyertek, mi hátulról megyünk be! - léptem oda mosolyogva, mire követtek.
A belépőmet felmutatva az őr bólintott és beengedett. Egy fehér folyosóra léptünk, ahol minden tele volt ajtókkal. Sok sztár neve ki volt írva, de nem olvasgattam, mert megtaláltam a saját nevem. Elmosolyodtam, mivel jó érzés, hogy az enyém is kint van. Beengedtem a gyerkőcöket.
-   Öltözzetek, ugyanis mi nyitjuk a rendezvényt! - mosolyogtam.
-   És ha... - hallottam valahonnan a csapatból.
-   Ügyesek vagytok, Én tudom! - mosolyogtam rájuk.
Mind mosolyogtak, majd öltöztek tovább. Mindannyiukon fekete nadrág és póló van, amin színes sávok futnak. Ha lekapcsoljuk a lámpát, világítanak a sávok és direkt vettem erre az alkalomra ilyen sminket is. Mikor felöltöztek, elkezdődött a sminkelés. A lányoknak a szájuk és a szempillájuk világított a fiúknak a szájuk és az arcukra is festettem színes csíkokat.
-   Jól van, kipróbáljuk? - kérdeztem, mire egy nagy "igen" volt a válasz.
Lekapcsoltam a lámpát, mire nagy sikítás és nevetés támadt. Felkapcsoltam, majd beszólt valami hatalmas ember, hogy kezdhetünk. A hatalmas színpad szélére mentem, mögöttem a gyerekek.
-   Ügyesek lesztek. Tudjátok a koreográfiát, hogy hol álltok és egyikőtök sem fog elesni! - mosolyogtam rájuk. - És mindenki nagy mosoly! - mosolyogtam vidáman, majd nagy csapat ölelés és felszaladtak, de mindenkinek odaadtam az egy-egy spirál füzetet, mivel így kezdünk.
Mindenki a tökéletes helyre ült le törökülésbe. Úgy kezdődik, hogy csönd van és sötét a színpadon. Hirtelen felkapcsolják a fényeket. Egy iskolai jelenet. Mindenki csöndben ül és tanul. Az egyik kisfiú kitép egy lapot a füzetből és megdobja a mellette ülő lányt. Ő rá néz, majd a fiú int és a lány közelebb hajol. Úgy tesznek, mintha a fiú súgna neki valamit, majd bólogat és tovább súgja az infót. Mikor végig megy, mindegyik gyerek huncutan vigyorog, majd felállnak, hátat fordítanak a közönségnek és a színpad hátuljára dobják a füzeteket. Beállnak a kezdő pózba, majd egyszerre tapsolnak egyet és elindul a zene. Tökéletes volt a produkciós, a világítós rész is, csodásak voltak. Mikor meghajoltak, a tapsvihar mellé társultak sikítások és füttyentések is. Mind leszaladtak Én, pedig össze-vissza puszilgattam őket. Gyorsan elmentek öltözni, aztán lemostam a sminket róluk. Elég késő volt már, így a szülők már ott voltak a gyerekekért, de az épület közelében nem maradhatott el egy-egy selfie a kedvencükkel, meg az ölelések sem. Én mosolyogva indultam be, mikor valaki elkapta a karom. Louis volt, cigizett.
-    Nagyon ügyesek voltak, gratulálok! - mosolygott rám.
-    Nem az Én érdemem! - mosolyogtam.
-    És a tánctanáruk egyszerűen gyönyörű! - mosolygott.
-    Köszönöm! - mosolyogtam. - Bár nem hinném, hogy bármi keresni valóm lenne ott bent. - mondtam.
-    Ne csináld már! Csak úgy mondom, hogy a legtöbbjüknél sokkal aranyosabb vagy, jobb és igazabb barát és szebb is! - mondta, majd egy utolsó szippantás után eldobta a cigijét és eltaposta.
Rám mosolygott, majd együtt mentünk be. Louis után mentem és megérkeztem az asztalukhoz. Niall és Harry között ültem.
-   A gyerkőceid jobban táncolnak, mint néhány háttér táncos! - mosolygott rám Hazza.
-   Imádni valóak! - mosolyogtam rá. - Úgy tetszett nekik ez a világítós dolog, szerintem egész este ebben a ruhában szaladgálnak majd a szobájukban, a sötétben. - kuncogtam,
-   Hallottuk az öltözőben a sikítást. - nevetett Niall.
-   De nagyon fárasztóak tudnak lenni! - sóhajtottam.
-   Megyünk, hozunk inni, kértek valamit? - kérdezte Eleanor.
-   Nem. - ráztam a fejem mosolyogva.
Én úgy gondoltam, ha mindenki járkál, Én is. Először is az öltözőbe indultam, mikor hirtelen valaki nekem jött.
-   Bocsánat! - mondta, mire megismertem a hangját.
Igen, Justin Bieber majdnem eltiport! Oké, megbocsájtok neki, mert Ő Justin! Nem vagyok rajongója, de vannak dalai, amiket szeretek és akárhogy nézem, elég jó pasi!
-   Semmi baj. - mosolyodtam el.
-   Te vagy a törpe hadnak a tánctanára? - kérdezte meglepetten.
-   Igen, de ez rám van írva, vagy hogy jöttél rá? - kérdeztem, majd elnevettem magam.
-   Láttalak elsuhanni az öltözők között. - mosolygott. - Őszintén szólva, szívesen utánad mentem volna, de nem lehettem annyira tolakodó! - mondta, mire teljesen elpirultam. - De nem tudtam, hogy ismered a 1D-t! - csodálkozott.
-   Igen, elég jól ismerem őket. - mosolyogtam.
-   Várjunk, annyira ismerős vagy! - gondolkozott. - Nem te vagy, akinek beteg a kishúga? - kérdezte.
-   Már nem beteg. - mondtam elhalkulva.
-   Nagyon sajnálom, részvétem. - mondta ijedten.
-   Nem, semmi baj! - mosolyodtam el. - Nem tudhattad.
-   Hát, azt kell mondjam, hogy igencsak gyönyörű nővé értél! - mosolygott, mire megint elpirultam.
-   Köszönöm! - mosolyogtam rá. - De nem érdemlem meg ezt a rengeteg bókot!
-   Egy ilyen csodás lány megérdemli! Bár biztos vagyok benne, hogy van valakid. - mondta.
-   Nem, nincs. - ráztam meg a fejem. - De... elég bonyolult. - nyögtem ki.
-   Szeretsz valakit. - mosolyodott el.
-   Igen, de ez nem ilyen egyszerű. - sóhajtottam.
-   A szerelem sosem volt az, de biztosan szeret téged, ha meg nem, csak egy gyökér lehet! - mondta, mire kuncogtam.
-   Akkor egy gyökér. - mondtam kuncogva.
-   Akkor ne is foglalkozz vele! - mosolygott.
-   Jasmine! - hallottam a nevem a hátam mögül, de nem fordultam hátra.
-   Tökéletes név egy ilyen lánynak! - mosolygott rám.
-   Köszönöm! - mosolyogtam.
-   Jas, gyere már! - nyafogott valaki, mire Justin csak bólintott Én, pedig visszamentem az asztalunkhoz.
-    Mi az? - kérdeztem.
-    Ő?! - kérdezte meglepetten Louis.
-    Ezt hogy érted? - kérdeztem. - Csak beszélgettem vele! - mondtam.
-    Aha... - nevetett. - Totál zavarban voltál! - mondta összehúzott szemekkel.
-    És téged ez zavar? - kérdeztem pimasz mosollyal.
-    Igen, egy nyilvános díjátadón, kamerák előtt, úgy hogy Jasminet csak most ismerik meg, na úgy nagyon jó ötlet ilyen hülyeségen összevesznetek! - nézett ránk Liam, mire bólintottam, majd hátra dőltem a széken és inkább a színpadra figyeltem.
A srácok 4/4 díjat vittek el. Minden díjnál, Eleanor megcsókolta Louist, de nem csak akkor, igazából minden 20. másodpercben. Én már untam. Rezgett a telefonom, majd megnéztem. Ginger írt SMS-t.
Vannak jó pasik? 
Most dumáltam  Justin-nal!
Látni sem akarlak! Elloptad a férjemet!
Én próbáltam visszatartani a nevetésemet, de nem igen sikerült.
Nyugi van, csak beszéltem vele! :D
Szerencséd! És Louis mit szólt hozzá? Féltékenységi jelenetet rendezett? XD
Majd elmesélem! 
Ne már!!! Kíváncsi vagyok!
Majd személyesen! 
Itt gondoltam befejeztük, de nem. Ginger annyi üzenetet küldött, hogy egy idő után kikapcsoltam a telefonom.
-    Ki zaklat? - kérdezte Liam.
-    Ginger. Megőrült szegény. - nevettem.
Végül egész jó volt a díjátadó, jókat táncikáltam, imádtam, mikor a fiúk énekeltek. Este hulla fáradt voltam és a hatalmas táskámat felkapva indultam a fiúkkal.
-    Te már nem férsz be! - mondta Eleanor gonosz mosollyal, majd beült és Harry elhajtott.
Olyan ideges lettem, hogy haza kell gyalogolnom! Közben vettem egy doboz cigit és úgy mentem haza. Mikor beléptem, levágtam a táskámat és kibújtam a cipőmből. Inkább jobbnak tartottam, ha nem szólok hozzá senkihez, nehogy gyilkosságot kövessek el. Kimentem a konyhába, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet, de úgy szorítottam a poharat, hogy attól féltem, hogy eltöröm. Gyorsan megittam, majd nagyon erős lábfájással mentem a táskámhoz. A kezembe vettem, majd felmentem a szobámba. Lemostam a sminkem, felvettem a szemüvegem, átvettem a pizsamám, majd a táskámat csak levágtam az ágyam mellé és előkaptam a telefonom. Bekapcsoltam, majd elkezdtem válaszolgatni az üzenetekre. Valahogy felhúzódott a pólóm és megpillantottam egy kék foltot az oldalamon, ami a hátam felé folytatódott. A tükör elé siettem, majd megnéztem. A fél hátam kék, valószínű a reggeli miatt. Ez nem rég kékülhetett be ennyire, mivel a ruhában nem látszott, azt észrevették volna.
-    Te jó isten! - lépett mellém a tükörben a hátamat nézve Liam.
-    Leestem a lépcsőről. - rántottam vállat, mikor nyílt az ajtó.
-    Meghaltam! - mondta Ginger.
-    Mi a gond édesem? - kérdeztem mosolyogva és megöleltem.
-    Te! - vágta rá.
-    Mit tettem? - kérdeztem.
-    Semmire nem reagálsz és ez nem vicces! - mondta mérgesen, mire elmosolyodtam.
-    Haragszol? - kérdeztem.
-    Igen! - vágta rá. - Nem zárhatsz ki ilyen ügyekből! - nyafogott.
-    Jól van, gyere! - mosolyogtam rá, majd kimentem a konyhába és a hűtőből elő varázsoltam egy literes kólát, meg egy tábla csokit, majd Ginger felé fordultam.
-     Köszi, kérek! - mondta, majd mindkettőt kikapta a kezemből és bevágtatott velük a nappaliba.
Levágódott a fotelbe, majd felbontotta a csokit és beleharapott.
-     Mi ez a nagy probléma? - kérdeztem, miközben a fotel karfájára ültem.
A kanapén ült Niall, Liam, Louis és az ölében Eleanor. Velünk szemben Hazza a fotelben.
-     Az, hogy nem vagy hajlandó válaszolni a kérdéseimre és beszélgettél a gyerekkori szerelmemmel és még csak meg sem említettél! - nézett rám mérgesen.
-     Tudod, ha megírom, hogy személyesen megbeszéljük édeske, akkor az úgy lesz! - mondtam mosolyogva. - Az meg fura lett volna, ha szóba hozlak! - mondtam, mire elmosolyodott.
-     Bocsi! - ölelt meg.
-     De amúgy te miért is nem alszol? - kérdeztem.
-     Mert Vicky hívogatott, hogy menjek át hozzájuk. - mondta.
-     Szegény. - szomorodtam el. - Mi baja volt? - kérdeztem.
-     Elvileg a bátyja nem hagyta békén. - mesélte.
-     Ezért Ő nem hagyott békén téged, te meg engem! - gondoltam végig. - Tök logikus! - nevettem.
-     Mizu sajtok? - kiabált az ajtóból Vick.
Én leugrottam a karfáról, majd rohantam hozzá. A nyakába ugrottam, mire nevetve szorított magához.
-     Milyenek voltak a törpék? - kérdezte mosolyogva.
-     Tökéletesek! - mosolyogtam rá.
-     És te? Bepasiztál? - húzogatta a szemöldököm.
-     Nem. - vágtam rá.
-     Hiba volt! - rázta a fejét. - Egyébként hoztam valamit! - mentünk be a nappaliba.
Egy szatyor volt a kezében. Előhúzott belőle egy díjat, majd Louis felé nyújtotta.
-     Ezt csak is neked szántam! - adta oda, mire felröhögtünk, csak Eleanor nem tolerálta a viccet, még Louis is röhögött.
-     Komolyan csináltattál? - csodálkozott, miközben óvatosan Eleanort maga mellé ültette és felállt Vickyvel szemben.
-     Megmondtam! - nevetett Vick.
-     Köszönöm! - ölelte meg Louis nevetve.
Vicky a babzsák fotelbe ült, így Én is a másikba.
-     Tudod min gondolkoztam! - nézett rám Vick.
-     Min? - néztem rá.
-     Mi lenne, ha holnap elmennénk hárman valahova? - kérdezte.
-     Hova? - néztem rá kíváncsian.
-     Hát...- gondolkozott. - El kéne menni valami cukrászdába, a vidámpark után! - villantott rám nagy vigyort, miközben megfordult a babzsákfotelben, vagyis a lába felül volt és a feje, pedig lent.
-     Jó ötlet! - mosolyogtam rá.
-     Benne vagyok! - mosolygott ránk Ginger.
-     Ti jöttök? - néztem a többiekre.
-     Megbeszélésünk lesz. - mondta Liam, mire bólintottunk.