32. rész

Reggel először nem tudtam hol lehetek, viszont éreztem egy ismerős illatot. Rájöttem, hogy Louis szobájában vagyok. Elmosolyodtam, majd felkeltem és kibattyogtam. Megmosakodtam, majd lementem.
-    Mi van nyerteske? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Én? - kérdeztem álmos fejjel.
-    Igen, nyertünk! - mondta lassan Vicky. - Felfogtad? - kérdezte.
-    Tök jó! - öleltem meg.
-    Te mitől vagy ilyen álmos? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Mit tudom Én! - rántottam vállat. - Pontosabban tudom! - javítottam ki magam. - Reggel rögtön pörögtem, aztán viszonylag nyugis reggeli, aztán szépségszalon, aztán séta, aztán próba, aztán majdnem elütöttek a járdán! - néztem Louisra. - Aztán táncverseny. - fejeztem be. - Ne is gondoljunk rá, mert megint elfáradok! - sóhajtottam és lecsapódtam a kanapéra.
-    Most megérted az életstílusom! - ült mellém Vick mosolyogva.
-    Nem is rossz! - mosolyogtam rá. - Amúgy megint alvás rekordot döntöttem! - mosolyogtam.
-    Miért? - nézett rám Ginger.
-    Mióta eltűntem, nem aludtam ennyit. - mondtam mosolyogva.
-    Mennyit aludtál? - kérdezte Niall.
-    Naponta 3 órát maximum, de azt se egyhuzamban. - mondtam.
-    És mit gondolsz, most miért aludtál többet? - kérdezte mosolyogva Liam, hátha kinyögöm.
-    Nem tudom. - mosolyogtam, mire a fejét ingatva kiment a konyhába.
-    Vicky? - néztem rá mosolyogva.
-    Igen? - ölelt át.
-    Ugye, ha Én magányos maradok egész életemben, akkor majd lakhatok a pincétekben a férjeddel? - kérdeztem mosolyogva.
-    Igazából úgy tervezem, hogy majd a férjem lakik a pincénkben! - mondta mosolyogva, mire nevetve magamhoz öleltem.
-    És Én ki pincéjében lakom majd? - kérdezte Ginger.
-    Te a férjeddel egy villában! - mosolyogtam rá.
-    Nem is rossz! - bólogatott mosolyogva.
-    Vagy mi lenne, ha nem is keresnénk semmilyen férjet? - kérdezte mosolyogva Vicky. - Hárman költözzünk egy villába és akkor nem kell senki után takarítani, se főzni neki!
-    Igen? - kérdeztem tőle mosolyogva. - És mit gondolsz, ki lenne az egyetlen, aki megetetne titeket és takarítana utánatok? - kérdezte.
-    Te. - mondták.
-    Na, akkor ezt megbeszéltük! - nevettem.
-    Vagy felveszünk egy bejárónőt! - mosolygott Vick.
-    Aki férfi! - mondta Gin.
-    Nehéz lesz férfi bejárónőt keresni! - nevettem.
-    Bejárófiút! - nyújtotta rám a nyelvét Ginger. - Jobban hangzik? - kérdezte.
-    A férfi bejárónőnél ezerszer! - nevetett Liam.
-    Oké, akkor ezt megbeszéltük! - bólintott Vicky. - Nektek mi a tervetek a jövőre nézve? - kérdezte a fiúkra nézve.
Mikor ezt megtárgyaltuk, csöngettek. Louis ment kinyitni, még beszélgetett valakivel, gondolom Brianával, majd bejött a kezében egy rózsaszín hordozóval. Mind köré gyűltünk, hogy megcsodáljuk a kislányát. Konkrétan úgy körülugráltuk mint a gyerekek a zenélő fagyiskocsit. De egyszerűen annyira édes volt, hogy nem tudtunk vele betelni.
-    Egyem meg! - nyafogtam mosolyogva.
-    Mi lesz veled, ha egy házban fogsz élni vele? - kérdezte mosolyogva Harry.
-    Ez még nem biztos! - néztem rá. - De amúgy nem tudom, az agyatokra megyek majd a folytonos nyafogásommal! - mosolyogtam.
-    És ha neked lesz gyereked? - kérdezte mosolyogva Vick.
-    Akkor majd a férjemnek kihullik a haja! - nevettem.
Louis mosolyogva elfeküdt a kanapén és a mellkasára fektette Deboraht. Kösz Tommo, ez most kedvez nekem! Mosolyogva nézhetlek anélkül, hogy zavarna, vagy tudnád, ugyanis pont nem tudod kitalálni, hogy téged nézlek vagy a kislányodat! Na jó, bevallom azért kettőtök közt ingázik a tekintetem. Oké, ha már mindent bevallok,  -természetesen csak magamnak - nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha az a kislány a mi gyerekünk lenne. Lenne! Sajnos csak lenne! Ebben a meghitt csöndben gyorsan teltek a percek, néha nagyon halkan beszélgettünk, majd csöngettek. Liam nyitott ajtót és azt nem is hallottam, hogy beszélnek. Briana vetett ránk egy mosolyt és suttogva köszönt, természetesen visszaköszöntünk, majd óvatosan levette Deboraht Louis mellkasáról, beletette a hordozóba, intett, majd elment.
-    Túlléptél a gyerek ügyön? - kérdezte nevetve Vicky.
-    Nem. - mondtam, mire a többiek felnevettek.
Én kimentem a konyhába. Kivettem egy fagyit a fagyasztóból, de láttam, hogy be van dobva egy zokni. Elmosolyodtam, majd letettem a fagyit.
-    Már bocs, hogy csak így turkálok a hűtődben Louis, de megkérdezhetem, hogy ezt mikor szeretnéd majd felolvasztani? - mutattam fel a zoknit nevetve, mire a többiek is felnevettek.
-    Hát, pont neked tartogattam, hogy majd kisütöm! - nevetett.
-    Bocs, de csak a frisset szeretem! - nevettem.
-    Nem gáz, hozhatok! - nevetett.
-    De komolyan! Az mi? - nevettem.
-    Egy buli martaléka! - nevetett Liam.
-    Jó, Én meg lefagyasztottam a melltartódat! - nevetett Vicky.
-    Emlékszem és nem volt vicces! - mondtam, majd elnevettem magam.
-    Felvetted? - kérdezte nevetve Harry.
-    Nem, de olyat csináltunk már, hogy jegeket pakoltunk bele és az nyert, aki többet tett bele! - nevettem.
-    Ki nyert? - kérdezte nevetve Niall.
-    Asszem Én, 15 darabbal! - nevetett Ginger.
-    De ezt amúgy úgy találtuk ki, hogy az volt a verseny, hogy az akkori pasim az alsójába, vagy Én a bugyimba tudok többet pakolni, de kiesett a jég és visítottam, mert leesett egészen a nadrágom aljáig és végig hozzámért! - nevetett Vick.
-    Én meg azt mondtam, hogy Vicky pakoljon a nadrágjába. - nevetett Ginger.
-    Aztán jöttem Én az okos és kitaláltam, hogy a melltartóba pakolja! - nevettem.
-    Nagyon rossz! - nevetett Gin.
-    Főleg mikor berakod. Az elsőnél a legrosszabb, aztán kezded megszokni, de kivenni is nagyon rossz! - nevetett Vick.
-    Ne is beszéljünk róla! - nevettem.
-    Valaki nem akar elvinni engem reggelizni? - néztem körül.
-    Jim! - nevetett Harry.
-    Aha... Nyilván látni akar.
-    Menjünk mind. - mondta Liam.
-    Mennyi az idő? - kérdeztem.
-    Fél 12. - mondta Niall.
-    Akkor szedjétek össze magatokat, megyünk ruháért és ebédelni megyünk. - mondtam.
1 óra múlva már Jim házának ajtaját nyitottam. Elmosolyodtam mikor beléptem.
-    Senki ne kérdezze, hogy mi merre van! - jelentettem ki. - Nekem itt túl sok az ajtó! Tippelj, nyiss be és ha nem jó, próbálj másikat! - rántottam vállat.
-    De a szobádat csak tudod hol van! - mondta Vick.
-    Aha, azt tudom. - mondtam mosolyogva, majd sikerült a lépcsőt megtalálnom.
-    Elég steril ház. - nézett körül Ginger.
-    Majd a meglátod a szobám. - nevettem, majd benyitottam.
-    Ez hó fehér! - mondta Niall.
-    És szét van hajigálva az ágy. - mondta Harry.
-    Az voltam Én! - mosolyogtam. - Meg Louis! - mutattam rá, aztán kinyitottam a szekrényemet.
-    Ez egy pizsama? - röhögött a földről felemelve Liam.
-    Igen, de nem Jas nem volt hajlandó felvenni, amit megértek, így kihajigálta őket. - nevetett Louis.
-    Lányok válogassatok, a dobozokban kacatok vannak. - mondtam, mire elkezdtek válogatni.
-    Amúgy hova megyünk? - kérdezte Gin.
-    Pizzéria! - mondta Liam.
Gyorsan kiválasztottuk a ruhákat, majd felöltöztünk a fürdőben. Utána kimentünk és Én felkaptam egy cipőt.
-    Szemüvegben smink nélkül? - kérdezte meglepetten Hazza.
-    Hülye vagy? - nevettem, majd kinyitottam a táskám bevittem a fürdőbe és kiszedtem a cuccaimat.
Gyorsan készen lettünk, majd kimentünk.
-    Mehetünk? - kérdezte Payno.
-    Aha. - mosolygott Gin, majd elindultunk.
Nem mentünk messzire. Természetesen ahogy beléptünk, rengeteg fényképet kellett készíteni a fiúkkal. Mire Ők visszatértek az asztalunkhoz, már megettük a pizzánkat.
-    Bocsi. - ült le mosolyogva Hazza.
-    Ti tartotok magatoknál tollat? - kérdezte csodálkozva Vick.
-    Aha. - rántott vállat Niall.
-    Valaki adjon egyet! - kértem mosolyogva.
Liamnek még a kezében volt, így odaadta. Én a papírpoharamra rajzolgattam. Szívek voltak rajta, bajuszok és csillagok.
-    Ez lejön? - kérdezte Ginger.
Én húztam egy rövid vonalat a kezemre, majd megpróbáltam az ujjammal leszedni, de úgy nem jött, csak nyállal.
-    Hát nyállal igen. - mondtam.
-    Akkor kérem! - mondta mosolyogva, majd a karjára rajzolt egy szívecskét.
-    Na add vissza! - vettem ki a kezéből, majd felpattantam vele és átültem a fiúk oldalára, így Liam mellé kerültem. - Nézz ide! - kértem.
-    Mit kapok? - kérdezte.
-    Amit csak szeretnél! - nevettem.
-    Leginkább semmit! - mondta.
-    Ne már! - löktem meg. - Összekötöm a szemöldököd! - mondta, majd Liam hagyta. - Ki a következő? - kérdeztem mosolyogva.
-    Te! - vágta rá Liam.
-    Na, engedj! - mondtam, majd Liam átült a helyemre, hogy nyugodtan ehessen. - Nialler! - néztem rá nagy szemekkel és rebegtettem a szempilláimat.
-    Jó, legyen! - sóhajtott.
-    Oké! - mosolyogtam, majd neki kunkori bajuszt rajzoltam.
Niall után Harry következett. Őt nehezebb volt meggyőzni, de megengedte és nagyon szexi bajuszt és szakállat kapott. Utána Louis mellé ültem és nagyon szépen és aranyosan néztem rá, de rám se nézett.
-    Ugye azért nem nézel rám, mert akkor úgyis meggyőzlek? - mosolyogtam.
-    Igen. - mondta, majd elnevette magát és rám nézett. - Csináld! - sóhajtott.
Louis háromszög szakállat kapott, csodásan festettek.
-    És te? - néztek rám.
-    Én vagyok a művész! - mondtam.
-    Aha, na gyere! - vette ki a kezemből a filcet Hazza, majd megfogta az arcom, oldalra fordította és aláírta.
-    Most mindenkitől kapok? - kérdeztem, mire mosolyogva bólogattak.
Jobb oldalon volt Harry, bal oldalon Liam, Niall az államat, Louis vigyorogva firkantott a homlokomra. Én a lányokra is alkottam bajuszt, majd nem maradhatott el a selfie. Én kiraktam Facebook-ra, Liam pedig Instagram-ra. Utána autóba ültünk, de céltalanul.
-    Hova? - kérdezte Liam.
-    Nem tudom... - gondolkozott Harry, majd megnézte az időt. - 4 óra. - mondta.
-    Menjünk vásárolni! - mondtam.
-    Jó. - sóhajtott Louis, majd a lányokkal pacsiztunk.
A srácokat kikészítettük, de nem csak mi, mert a rajongók is megállítottak és volt olyan, hogy mind kellettünk a képre. Mikor az utolsó boltban voltunk, már este 7 volt, gondoltam kikészítem a fiúkat.
-    Végig megyünk még a sorokon? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem! - vágták rá kórusban, majd beálltunk a sorba.
Mikor végre az autóhoz értünk, bepakoltunk, majd Gin vállára dőlve elaludtam, de Vicky ahogy beült, már aludt, ahogy Ginger is.