- Hogy nézek ki Mrs. Tomlinson? - kérdeztem férfias hangon.
- Ó, Mr. Barryl, uram! - mondta vékony csajos hangon és közben a habos kezével nőiesen mutogatott.- Uram, maga igazán elegáns ma este!
- És hogy tetszik a bajuszom? - mozgattam a szám és az orrom.
- Mr. Barryl, na csinálja! - mondta nyávogós hangon, mire felröhögtünk.
- Milyen komolyak vagyunk! - röhögtem. - Fúj belefolyik a számba! - mondtam és letöröltem a habot.
Mosogattunk tovább, majd újabb ötletem támadt. A kezembe vettem egy kis habot.
- Louis! - szóltam neki, mire rám nézett Én, pedig az arcába fújtam a habot.
- Kösz! - vigyorgott, majd letörölte és az orrom hegyére tett egy kicsit.
- Ez így nem stílusos! - mondtam, majd az Ő orrára is tettem. - Sokkal jobb! - mosolyogtam.
- Mi folyik itt? - lépett a konyhába Jim, mire mindketten felé fordultunk.
Körülnéztünk és az egész konyhát ellepte a hab és a víz. Anya is kilépett, de Ő elnevette magát. Jim, viszont szigorúan nézett ránk. Én gyorsan letöröltem az orromat, majd Louisét is.
- Ezt befejezem és feltakarítom, mielőtt még jobban szétszórnátok! - nevetett Anya.
- Menjetek fel, fürödjetek meg! - mondta Jim.
- Mármint együtt? - kérdeztem, majd elnevettem magam és Louis is.
Jim inkább nem mondott semmit, csak szigorú tekintettel nézett, mire elmentünk mellette, de ahogy kiléptünk a konyhából, kitört belőlünk a röhögés.
- Menjünk! - mondtam nevetve, a könnyeimet törölgetve.
Sorban lezuhanyoztunk. Louis kezdte. Én elfelejtettem pizsamát vinni, tehát törölközőben mentem ki. Louis egy szál boxerben feküdt az ágyamon. Ahogy meglátott, le se vette rólam a szemét. A szekrényhez sétáltam és pizsamát válogattam. Nem az Én ruháim voltak itt, abból csak kevés.
- Ez most komoly? - nyafogtam.
- Mi van? - kérdezte Louis.
- Ez egy pizsama? - vettem ki egy fura, halvány rózsaszín hosszú ujjú, hosszú nadrágos, fodros, régies és gombos pizsama szerű valamit.
- Szerintem a nagymamámnak volt ilyen! - nevetett Louis.
- Szerintem meg nem veszem fel! - dobtam el a vállam fölött.
Nézelődtem tovább, de semmi. Mind ilyen kényelmetlen.
- Louis, nincs más! - néztem rá kétségbeesetten.
- Eddig mibe aludtál? - kérdezte.
- Eddig egyedül voltam, bugyiban és pólóban. - mondtam.
- Akkor vedd fel azt! - mondta vállat rántva.
- De itt vagy! - mondtam.
- Felőlem lehetsz ruha nélkül is! - mosolygott.
- Haha! - forgattam a szemem, majd kivettem egy hosszú pólót és egy tiszta bugyit a szekrényből, majd bezárkóztam a fürdőbe és felvettem őket.
Kimentem, majd Louis mosolyogva végigmért.
- Mit szólnál egy kis desszerthez? - kérdeztem mosolyogva.
- Jim nem fog kiakadni, ha meglát minket így? - kérdezte.
- Nekem csak jó! - mosolyogtam rá, mire kimászott az ágyamból és követett.
Lementünk, egészen a konyháig. Ott nem volt senki, így nyugodtan kicsentük a fagyikat. Egy vanília fagyit és egy epret. Mosolyogva kivettem két evőkanalat a fiókból, majd kinyitottam mindkét fagyit és a tetejüket a pulton hagytam. Louis kezébe adtam az egyik kanalat, majd a fagyival a kezünkben elindultunk a nappaliba. Ott ült Anya és Jim. Leültünk egymás mellé a két fotelbe és ettük a fagyinkat. Néha dobozt cseréltünk. Jim nagyon rossz szemmel nézett minket, de nem izgatott. Mikor már nem ettünk többet, elpakoltunk és felmentünk.
- Louis melyik szobában alszol? - kérdezte tőle Jim.
- Jas szobájában. - mondta.
- Nem aludhatsz a földön. - mondta Jim.
- Nem fog, velem alszik. - mondtam.
- Nem aludhattuk egy ágyban! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Pedig Lou velem fog aludni, kivéve, ha nem akar! - mondtam, majd Louisra pillantottam, aki elmosolyodott.
Elindultunk föl ketten. Bekapcsoltuk a tv-t, de a lámpát lekapcsoltam. Beállítottam egy ébresztőt és a telefonomat kicsit lehalkítottam, majd az ágy mellé raktam. Befeküdtem Louis mellé, aki elmosolyodott, közelebb húzott magához, majd hamar elaludtunk.
Éjjel az ébresztőmre keltem. Louis nem ébredt fel. Én elmosolyodtam, majd óvatosan bőréhez érintettem a körmeimet, de ne úgy, hogy megmarjam, csak hogy csikizze és lassan húztam a kezem a hasa felé. Mikor elérte a hasát, kirázta a hideg és megrázkódott. Elmosolyodtam, majd köröket írtam le ugyan így a hasán. Erre felébredt, majd rögtön rám mosolygott.
- Annyira nem is rosszak ezek a hegyes körmök! - mosolygott.
- Majd el kell mennem megcsináltatni újra. - mosolyogtam és kimásztam mellőle, majd a telefonomat felvettem a földről.
- Amúgy azt miért nem vetted fel? - mutatott a telefonomra, majd kimászott az ágyamból.
- Nem tudom. - rántottam vállat. - Le volt némítva, nem is igazán nézegettem és néha itt hagytam. - mondtam.
- De azért megdobhattál volna egy SMS-el, hogy ne a temetőben keressünk! - mondta, mire elmosolyodtam, majd kinyitottam a szekrényem ajtaját.
- Oké. - mosolyogtam rá. - Legközelebb! - nevettem.
- Mikor? - nézett rám nagy szemekkel.
Én mosolyogva hajigáltam a szekrényemből ki a megfelelő ruhákat, majd a fürdőben gyorsan felkapkodtam őket. Mire kimentem Louis is fel volt öltözve. Kivettem egy nagyobb táskát a szekrényből, ami nem bőrönd, vagy utazó táska, csak jó nagy és bele dobáltam a fogkefém, fogkrémem, a szemüvegtokom, minden kontaktlencséhez szükséges dolgot, a telefonomat, a telefontöltőmet és a kulcsaimat. A táskát az ágyra dobtam, majd körülnéztem.
- Mehetünk! - néztem Louisra, mire bólintott, majd halkan kiosontunk.
Kiértünk a házból úgy, hogy senki nem vett észre. Beültem Louis mellé, majd elindultunk.
- Hogy tudtál ilyen könnyen felkelni? - kérdezte.
- Tudod mióta meghülyültem nem aludtam sokat. - rántottam vállat. - Pontosabban mostanában már minden sokkal jobb és úgy érzem, talán normális vagyok. - mondtam.
- De most nem ébredtél fel. - mondta. - Vagyis tudtommal nem. - mosolygott rám.
- Nem, bevallom ez volt eddig a rekordom! - mosolyogtam rá.
Természetesen ez volt, mivel miattad hülyültem meg és most, hogy csak ketten voltunk és senki más, ráadásul veled aludtam, elmúlt! - magyaráztam magamban.
- Szerinted közöm van hozzá? - kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom. - rántottam vállat.
Igen!
Amíg meg nem érkeztünk Louis házához, csöndben voltunk. Meglepett, hogy több autó is parkolt a ház előtt és égett bent a villany. Sóhajtottam, majd a táskámmal a kezemben elindultam be. Louis kinyitotta az ajtót, mire mindenki rám nézett. Vicky hatalmasra nyitott szemekkel ugrott fel és rohant hozzám. Ha Louis nem áll odébb, Vick képes lett volna elgázolni.
- Te normális vagy? - kérdezte mérgesen. - Na jó, befejeztem ez nem az Én stílusom! - nevette el magát és csak szorított magához.
- Sírsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak kicsit! - mondta halkan, mire elnevettem magam.
- Jasmine! - szólt mérgesen Ginger, mire Vicky elengedett és félve néztem rá.
- Igen? - kérdeztem félve.
- Mond drága, teljesen meg vagy hülyülve? Leszarom, hogy milyen gondolatok forognak az agyadban, de szerintem nem ok arra, hogy ne bírd közölni, hogy lelépsz Los Angelesbe! - kiabált. - Ráadásul a telefont sem veszed fel! Normális vagy? Szerinted hogy aggódtunk érted?! Te meg napoztál itt, vásárolgattál és nekem egy fáradt ajándékot sem küldtél! - mondta, majd a végén elmosolyodott és megölelt.
Én mosolyogva szorítottam magamhoz.
- Ja, kedves Jasmine, utállak! - nézett rám mérgesen Vicky.
- Miért? - néztem rá mosolyogva.
- Mert nem hoztál magaddal! - mondta. - Nem mondtam volna el nekik! - mutatott a fiúkra hisztizve. - Sőt, a telefonomat se hoztam volna! - nyafogott.
- Még nem csináltam semmi különlegesen jó dolgot! - mosolyogtam rá.
- Mit csináltál? - kérdezte karba tett kézzel Gin.
- Járkáltam a városban, Jim idegeit rongáltam, vásárolgattam és éjjelente Disney meséket néztem! - mosolyogtam vállat rántva.
- Ugye ezt csak miattam csinálod? - kérdezte mérgesen Ginger. - Velem nem vagy hajlandó eljönni vásárolni, de egyedül elmész! - nyafogott.
- Hát vásárolni utálok, Jimet nem ismerem, de Én is tönkretettem pár ember idegeit... - pillantott mosolyogva a fiúkra, akik megforgatták a szemüket. - A Disney meséket szeretem, de már mindet láttam! - rántott vállat mosolyogva Vicky.
- Gyere! - hívott magához Harry, majd szoros ölelésben részesített, majd sorban megölelgettek.
- Legalább vettél sportkocsit? - kérdezte Vicky.
- Természetesen, csak a másik villám parkolójában felejtettem! - mondtam.
- Akkor mehetünk autót venni! - mondta Vicky.
- Tudod te hány óra? - kérdezte tőle Liam.
- És azt hogy pizsamában vagy? - kérdezte Gin.
- És mit szeretnél, melyik zsebemből húzzam elő rá a pénzt? - kérdeztem.
- Nem, ebben a pizsamában utaztam ide és a táskádból is jó! - válaszolt mindegyik kérdésre Vicky.
- Bocs, ott sem tartok rá pénzt! - mondtam.
- Nem muszáj, hogy a te zsebedből legyen! - mosolygott váll rántva. - Sőt felőlem lophatunk is egyet! - vigyorgott.
- Aztán csodás hírünk lenne! A One Direction, Jasmine és két barátnője elloptak egy autót! - idéztem a cikket.
- Ha egyszer kikerülünk a börtönből, majd elmesélhetjük az unokáinknak! - mosolygott Niall.
- Vagy nevet változtatunk és egy pár műtét után már fel se ismernek! - mondta mosolyogva Harry. - Én leszek Bob! - mondta büszke mosollyal.
- Én meg kételkedem benne, hogy itt csak Én őrültem meg! - mondtam összehúzott szemekkel.
- Na jó, szerintem ideje aludni! - mondta Liam.
- Hallod, teljesen kiakasztottam Jimet! - löktem meg nevetve Vickyt.
- Mit csináltál? - kérdezte mosolyogva.
- Mit nem?! - nevettem. - Minden lehetséges módon szívattam! - vigyorogtam.
- És milyen a házuk? - kérdezte Ginger.
- Nagyon sok benne az ajtó, ezért folyamatosan letévedek. - mondtam.
- Komolyan menjetek aludni! - mondta Hazza.
- Én Jasminenel alszom! - ölelt át Vicky.
- Te mikor nem? - néztem rá mosolyogva.
- Igaz! - rántott vállat mosolyogva.
- Én meg veletek! - mosolygott Ginger.
- Mutatom! - mondta Louis, majd követtük.
- Mióta hordod nyilvánosan a szemüveget? - kérdezte Vick.
- Néhány órája. - mondtam, mire elnevette magát.
- Remélem jó lesz! - nyitott be Louis az egyik szobába.
Kellemes! Sokkal jobb, mint a hófehér, steril kórházi szoba.
- Hát, nekem mennyország! - néztem rá mosolyogva. - Vannak benne színek! - örvendeztem, mire Louis felröhögött.
A lányokkal konkrétan eldőltünk és már aludtunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése