Reggel Jim házában egyedül ébredtem. Úgy döntöttem, elegem van. Deboraht imádom, nagyon édes, de ma határozottan haza utazom. Csak Vicky, Ginger, Anya és Jim tudja. Reggel gyors készülődés a fontos dolgokat bedobáltam a táskámba. Londonból semmit nem hoztam ide, így csak egy táskával kell majd mennem. Délben indul a gépem és most 8 óra van, mivel mindig ilyenkor kelek. Úgy éreztem, nem hagyhatom itt a fiúkat anélkül, hogy ne köszönnék el, de Ők ezt nem tudhatják. Úgy búcsúzom el tőlük bizonytalan időre, hogy nem tudnak róla. Vicky jött hozzánk 10-re.
- Jasmine, Én megtartom a titkot, de el kéne mondanod nekik! - mondta miközben megölelt.
- Vick, így érzem helyesnek. - mondtam és rá néztem. - Nem tudom mikor találkozunk legközelebb. Az is lehet, hogy Louis itt marad Deborah miatt, nem akarom, hogy miattam az egész csipet-csapat haza utazzon. - mondtam, mire elmosolyodott.
- Jól van! - szorított magához. - De menjünk hozzájuk. - mondta, mire mire bólintottam és a táskámat a kezembe véve elindultunk gyalog.
Közben rengeteget beszélgettünk, majd mikor megérkeztünk, mosolyogva benyitottam. Ginger látott meg először, a nyakamba ugrott.
- Nem akarom hogy elmenj! - suttogta a fülembe, mire még jobban magamhoz húztam.
- Jas, ma van itt életében először Deborah egész nap, Briana nélkül! - mondta vidáman Niall.
- Kár, hogy csak 11-ig maradhatok. - szomorodtam el.
- Miért? - kérdezte Niall.
- Igen Jas, miért? - kérdezte amolyan "na most húzd ki magad csajszi" mosollyal Gin.
- Jim rokonjai jönnek és muszáj ott lennem. - mondtam mosolyogva.
Milyen jó színész lennék! Nem, csak simán jól kamuzok mindenkinek össze-vissza!- gondoltam.
Bementünk, majd letettem a táskámat. Harry kezében volt Deborah. Tudom, hogy mennyire kicsi még, de már most imádom.
- Sziasztok! - mosolyogtam, majd Hazza mögé futottam, átöleltem hátulról és lábujjhegyre állva a válla fölött átkukucskálva rámosolyogtam a kisebbik Tomlinson-ra.
A felbukkanásomat a kislány nevetéssel díjazta, mire Én is elnevettem magam.
- Nevetett már? - nézett Liam mosolyogva Louisra.
- Tudtommal nem. - mondta mosolyogva Louis.
- Akkor Jas nevette meg először? - kérdezte Tommo-tól mosolyogva Vick.
- Igen. - mosolygott.
Én büszkén szedtem össze a pacsikat.
- Szerény véleményem szerint Jas-t találja a társaságban a legviccesebbnek Deborah! - mondta Niall.
- Mert ez így van! - mosolyogtam csípőre tett kézzel.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire megijedtem, de előkaptam, majd elejtettem, de elkaptam, aztán a szilikon tok miatt pattogott a két kezem között, de végül leesett, ráadásul a nagylábujjamra, ami nagyon fájt. A többiek rajtam röhögtek. Rögtön felvettem a telefonom, miközben a lábamat fogtam és egy lábon ugráltam.
- Szia. - mondtam szenvedő fejjel.
- Hol vagy és mi bajod? - kérdezte Anya. - Csak mert nem vagy otthon! - mondta.
- Ne aggódj, semmi bajom! - mondtam.
- Pontosan tudod, hogy a ne aggódj a legrosszabb, amit nekem mondhatsz! - mondta mérgesen.
- Tudom. - nevettem. - De semmi gáz, csak elraboltak és levágták a lábujjaim. - mondtam.
- Megérdemled, amiért nem szóltál, hogy a fiúkhoz mentél! - mondta.
- Anya, te bepoloskáztál engem? - kérdeztem gyanakodva.
- Nem, csak hallom a röhögésüket. - mondta unottan.
- Oké. - nevettem. - Te láttad már Louis kislányát? - kérdeztem.
- Persze, tegnap Ő sétált velem szemben a lépcsőn. - mondta unottan. - Jas, honnan láttam volna?! - kérdezte.
- Olyan vagy, mint Én! - nevettem.
- Nem, Te vagy olyan, mint Én. - mondta.
- Oké, ahogy akarod! - sóhajtottam. - Amúgy ráesett a telefonom a nagylábujjamra és nagyon fáj! - mondtam.
- Meg ne sajnáljalak! - nevetett. - Na megyek, vacsorát főzök! - mondta, majd elköszöntünk és letettük.
- Érdekes beszélgetés! - nevetett Harry.
- Örülök, hogy tetszett, na sürgősen kérem a porontyot! - mosolyogtam, mire Hazza megforgatta a szemét és odaadta. - Mit tett veled ez a sok őrült? - kérdeztem a babát mosolyogva. - Mit tudod te, neked annyi dolgod van, hogy édes legyél! - mosolyogtam rá.
- Oké, Jasminet elvesztettük! - sóhajtott Tommo.
- Vicky! - néztem rá mosolyogva.
- Igen, mi nyűgöd van? - kérdezte sóhajtva.
- Gyereket akarok! - nyafogtam mosolyogva.
- Tőlem?! - kérdezte nevetve, nagyra nyitott szemekkel. - Sajnos ez ügyben Én nem segíthetek, maximum az utcáról szerezhetek! - nevetett.
- Na, kedveském, Vickyvel nagyon kell vigyázni, mert nem teljesen normális! - adtam a következő tanácsot a kislánynak.
- Jas, van rá esély, hogy ma megkaparintsuk tőled Deboraht? - kérdezte Ginger.
- Nem! - vágtam rá.
Azt az egy órát, amit még LA-ben tölthettem, babázással, beszélgetéssel és hülyüléssel töltöttem. Mikor indulnom kellett, éppen az Én kezemben volt Deborah és csak mi voltunk a nappaliban.
- Vigyázz apádra Csillagom! - simogattam meg az arcát mosolyogva, mire elmosolyodott. - Te vagy az egyetlen számára! - pusziltam meg a homlokát.
Mikor befejeztem a mondandómat, belépett mindenki.
- Mennem kell. - mondtam szomorúan, mire Louis elvette a kislányát.
Mindenkit megölelgettem, majd felkaptam a táskám, elköszöntem és elindultam. Hívtam egy taxit, ami kivitt a reptérre.
Vajon most is hülyeséget csinálok?
Nem! Haza kell menned, élned az életed, ahogy nekik is!
De mindent megtesznek értem Én pedig hazudozom nekik és titkolózom előttük.
Mire a repülő felszállt és úton voltam Londonba, sikerült bűntudatot keltenem magamban, így felhívtam Niallt.
- Szia! - mondta vidáman. - Megengedik, hogy vacsora közben telefonálj? - kérdezte meglepetten.
- Niall, nem Jim rokonaival vacsorázom, hanem éppen egy repülőn ülök, Londonba megyek. - sóhajtottam. - Nem akartam, hogy miattam hazagyertek, vagy ilyesmi. - vallottam be.
- Jasmine, rajtunk kívül ki nem tud róla? - kérdezte.
- Csak ti nem tudtátok. - vallottam be. - Sajnálom Nialler, csak nagyon szeretlek titeket és nem akarom, hogy miattam... - mondtam volna, de félbe szakított.
- Tudom Jasmine, de akkor sem ez a legjobb amit tehetsz! Nem kellett volna titokban tartanod! Ha elmondod, megmagyarázod megértjük! - mondta.
- Tudom, de annyira hülye vagyok! - mondtam és kitört belőlem a sírás. - Mindent elrontok! - törölgettem a könnyeim.
- Nem! - vágta rá. - Jas, kérlek ne sírj! Legszívesebben utánad mennék és a többiek is ezt mondanák, de ha nem akarod, nem fogunk. - mondta és sóhajtott. - De ha sírsz és ezt megtudják, biztos hogy utánad megy valaki és akkor bevallom, Én is vele megyek. - mondta.
- Ne hagyd! Senkinek, jó? - kérdeztem szipogva.
- Ugye tudod, hogy Tommo lesz az első, aki autóba akar majd ülni és a jogsiját nem féltve utolérni? -kérdezte.
- Miért mondod ezt? - kérdeztem. - Nem érdeklem!
- Szerelmes beléd te hülye! - mondta mérgesen, majd kis csönd után sóhajtott. - Bocs. Megyek megmondom a jó hírt.
- Rendben, vigyázzatok magatokra! - mondtam.
- Meglesz, te is! Nagyon!
- Oké, szia!
- Szia
* Louis szemszöge *
Délután Briana elvitte Deboraht. Jas elment, a lányomat elvitték. Ürességet éreztem, pedig mindenki ott volt, aki az eddigi napokban. Bevallom kicsit rossz érzésem is volt.
- Srácok, mondanom kell valamit. - mondta Niall.
Vick és Ginger elmentek valahova, nem figyeltem, hova.
- Jasmine nem vacsorázni ment, hanem Londonba. - mondta.
- Honnan tudod? - kérdezte Harry.
- Hívott. - mondta. - De akkor már repülőn volt.
Annyira ideges lettem, hogy felpattantam a kanapéról, a hozzám legközelebb eső párnát erőből földhöz vágtam és káromkodtam egy sort.
- Miért? - néztem rá mérgesen. - Mi a jó szent szarért nem bír a seggén maradni? - kiabáltam.
- Lou, nyugi! - mondta Liam. - Ha haza akar menni, haza megy! - mondta. - Nem vagyunk a szülei, nem a háziállatunk! El akart menni, elment.
- Hogy lehetsz ennyire nyugodt?! - kérdeztem idegesen.
- Nem 3 éves! Elboldogul egyedül, nem lesz baja. - mondta.
- Attól még kinyithatta volna a száját, hogy közölje, hogy Ő hazamegy! - mondta idegesen Hazza.
Köszönöm! Végre valaki.
- Nem akarta, hogy mi is hazamenjünk miatta! - mondta Niall.
- De szerinted jó lesz neki egyedül? - néztem rá mérgesen. - Eddig is azt hitte, hogy megőrült! Na most jó lesz neki egyedül?
- Nem tudjuk, de így döntött! - mondta Liam.
- Nem érdekel, utána megyek! - kezdtem el dühből menni az ajtó felé a kocsikulcsomat felkapva.
- Louis, ezért nem akarta elmondani! Szerinted, hogyha most utána mész, legközelebb elmondja majd? Nem! - mondta Niall, mire megtorpantam.
- Pontosan tudjuk, hogy mennyire szereted, de ha egyszer nem mondod el neki, nem fog veled maradni, mert így nem igazán köti hozzád semmi, csak a barátság! - mondta Liam.
- Tudom, de hogy mondjam el neki? - fordultam meg indulatosan. - Eleanorral szakítsak és mondjam el neki? A fél világ arról beszél majd, hogy mekkora egy tapló vagyok, hogy miután dobtam Elt már új csaj kell nekem!
- Louis, mit törődsz vele? Jasmine csak röhögne rajta! - mondta Harry.
Letettem a kulcsom, majd felmentem a szobámba és csak gondolkoztam. Nem tudtam, hogy hogyan, mikor kéne bevallanom az érzéseimet. Jas biztos nem lenne ilyen nyúl! Ő elém állna és a képembe vágná, hogy szeretlek! Vagy... lehet, hogy Ő is szeret, csak nem meri elmondani? De ez hülyeség lenne, Ő ennél sokkal vagányabb!
* Jasmine szemszöge *
* 2 héttel később *
Vajon a srácok annyit gondolnak rám, mint Én rájuk? Mert minden második másodpercben az a kérdés sétálgat az agyamban, hogy mit csinálhatnak. Éppen a telefonomat nyomkodtam, délután a kanapén fekve, pizsamában, a tv-ben zenecsatorna ment, énekelgettem és a hátamon fekve a két lábammal dobáltam egy kispárnát.
- Jasmine! - szólalt meg egy hang a hátam mögött, mikor annyira megijedtem, hogy ahogy hátra akartam nézni leestem a kanapéról, majd a párna a fejemre.
Először ismerős cipőket pillantottam meg, majd felnéztem és 4 ismerős mosolygós arcot láttam meg. Felpattantam, majd egyszerre akartam megölelni őket.
- Jas, miért léptél le? - kérdezte Liam.
- Nem tudom! - ráztam a fejem mosolyogva.
- Jasmine, kicsit összeszorítasz minket! - nevetett Niall.
- Tudjátok milyen halál egyedül egy ekkora házban?! Unalmas! Nagyon.
- Mit csináltál? - kérdezte nevetve Louis.
- Ne menjünk bele! - sóhajtottam.
Annyira jó Louist újra látni. Imádom a nevetését, a mosolyát!
- Van hódolód? - kérdezte Hazza.
- Természetesen, a kertben tartom egy kutyaházban, de nyugi mindig kap friss vizet! - mondtam, mire elnevették magukat.
- Turnéra megyünk, holnap indulunk! - mosolygott vidáman Liam, mikor a mosoly lefagyott az arcomról és döbbenet jelent meg rajta.
Legszívesebben térdre rogytam volna és ott sírva fakadok, de ehelyett a lábam magától cselekedett, így felrohantam, bevágtam az ajtómat, kulcsra zártam és az ágyamra dőlve zokogni kezdtem. Ha itt hagynak, teljesen egyedül maradok! A családom már itt hagyott, most a legjobb barátaim és a srác, akibe bele vagyok bolondulva. Remegve sírtam az ágyamon, de halkan.
- Turnéra megyünk, holnap indulunk! - mosolygott vidáman Liam, mikor a mosoly lefagyott az arcomról és döbbenet jelent meg rajta.
Legszívesebben térdre rogytam volna és ott sírva fakadok, de ehelyett a lábam magától cselekedett, így felrohantam, bevágtam az ajtómat, kulcsra zártam és az ágyamra dőlve zokogni kezdtem. Ha itt hagynak, teljesen egyedül maradok! A családom már itt hagyott, most a legjobb barátaim és a srác, akibe bele vagyok bolondulva. Remegve sírtam az ágyamon, de halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése